Emléknapló

 
 "Verust vártam, a harmadik lányom, amikor megismertelek. Ő kórházas, koraszülött lett az előlfekvő méhlepény miatt. Nagyon nehezen dolgoztam fel, hogy tuti császármetszés vár ránk az otthonszülés helyett. Te ott voltál mellettem. Elkísértél a nőgyógyászhoz az ultrahangra. Nem a férjem, nem az anyám, hanem te. Jöttem ki onnan lesújtva, te pedig ott ültél mellettem és ápoltad a lelkem. Biztattál, "fogunk mi még együtt szülni". És aztán a kórházban is átöleltél, a "post.op."ajtajában, alig támolyogtam a vérveszteségtől. Veronka meg egy inkubátorban küzdött egy egészen más épületrész egészen más emeletén.
 
Ez az első, ami felidéződött bennem. A mellettem levésed.
 
A másik jóval nyugodtabb, harmonikus érzés. A negyedik gyermek, Mátyus fiam, már tényleg otthon, tényleg rendben született. Hagytál vajúdni, amíg nem szóltam, hogy kell a segítség, addig nem zavartál. Ez nekem fontos volt, mert szeretek mindent egyedül megoldani, ha képes vagyok rá.:) Vajúdni is egyedül szeretek. Aztán a kitolásnál azok a forró vizes ruhák a hasamon, hogy az milyen elmondhatatlanul jó volt abban a kemény kontrakciós helyzetben. Hogy csak annyit szóltál, amennyit feltétlenül kellett. Hogy megtapasztaltam a gátmasszázs áldásos hatását: tágultam, és nem repedtem. A te kezednek köszönhetően.
 
 Ez a második érzés. A háttérben levésed.
 
Az ötödik szülés, Marci gyerek. Ott nagyon egyedül akartam lenni. A fürdőkádban vajúdtam, és Gábornak, a férjemnek is már csak akkor szóltam, amikor a tolófájások jöttek. Felhívtalak az éjszaka kellős közepén, aztán olyan kontrakció jött, hogy a telefon kiesett a kezemből, bele a vízbe. Minden olyan hihetetlenül gyorsan történt. Ösztönből cselekedtem: kiléptem a kádból, letérdeltem az ágy mellé, ahová Gábris már bekészített mindent: lepedőt, fóliát, forró vizes lavórt. Kértem a meleg ruhát a hasamra, de a férjemnek egész más fogalmai vannak a melegről, mint egy szülő nőnek:):) De igazából idő sem volt már rá, mert a következő pillanatban már ki is cuppant Mártonka. Gábris letörölgette a kis Maszatot, odatette a karomba, bebugyolálva. Akkor értél oda. nagyon megdicsértél minket, apját különösen. A méhlepényt már együtt szültük, döbbenet volt a fájdalom, amivel járt. Kellett az erőd, a hangod, az ottléted. 
 
Ez a harmadik érzés. Az ottléted. Akkor, úgy, annyit. 
 
Tele vagyok hálával irántad.
Nagyon köszönök mindent, Bea. Lehet, hogy én már nem fogok többet szülni, de nagyon nehéz elengednem ezt az életállapotomat. Néha erősebb vagyok, olykor meg vigasztalhatatlan. Kell még hozzá öregednem. 
 
Ölellek szeretettel: K. Réka
 
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

" A bizonyosság érzése, amit már a szülésfelkészítőn is éreztem veled kapcsolatban. Talán a "nagymamaságod" miatt, talán valami más miatt, de emlékszem, hogy az első pillantásra szimpatikus voltál és az első tekintetedtől megnyugodtam. Ismerős voltál. (Biztos találkoztunk már egy másik életben.:) )

A szülésről arra emlékszem, hogy mennyire természetesen reagáltál mindenre. Teljes nyugalommal és bizalommal egyszerűen csak ott voltál és sugároztad magadból azt az ősi bizalmat, amire akkor szükségem volt, hogy végig tudjam csinálni. Ami külön élmény volt, ahogy a méhlepényen mutattad és magyaráztad mi hogyan van, ahogy én feküdtem a fürdőkádban, te pedig ott voltál mellettem, és ez olyan természetes volt, mintha mondjuk az anyukám lettél volna.

Valahogy kívánkozott volna egy közös fénykép az egész után, ez egy kicsit hiányzik. És sajnáltam, hogy nem maradtatok ott palacsintát enni, de közben értettem, hogy nem "bulizni" jöttetek. :)

Mélyen bevésődött a tekinteted és a kisugárzásod, valahogy olyan módon, amit nehezen lehet érthető szavakba önteni.

Kívánok minden jókat és köszönöm, hogy ott voltál! :)"

Ildikó

   Ildikó és Ábel

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"Neked mindig A SZÜLÉS van a középpontban, hogy az a maga természetességében történjen. Számomra felfoghatatlan, hogy a sok szülést látva, kísérve hogyan lehet nem általánosítani, sablonokat használni.

Mindig nyugodt vagy és amikor mondom, hogy de én így szoktam szülni, akkor te azért csöndben hozzáteszed, de most lehet, hogy máshogy lesz... És tényleg! Máshogy lett."

 B.Orsi 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

" Anyám helyett anyám voltál azokban a pillanatokban, még úgy is hogy alig ismertük egymást. Mikor Bonival vajúdtam, arra még most is emlékszek, hogy mikor már nagyon magam alatt voltam, és sírtam, akkor mondtad, hogy panaszkodjak csak, panaszkodjak... ez akkor nagyon jólesett - én is -szoktam ezt mondani a gyerekeknek néha ha szükség van rá."

Szeretettel: Szonja

 

Boni és Ében

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"Két fiunkat kórházban szültem - harmadik gyermekünket várva, az otthonszülést tervezve jutottunk el Hozzád. A tanfolyam nagyon rengeteget adott férjemnek és nekem is - segített a szülésre, születésre valóban természetes folyamatként gondolni, megerősítette elhatározásunkat a szülés helyszínével kapcsolatban. 

Messzire lakunk, így a várandósság alatt keveset találkoztunk. Sokat jelentett, mikor egy picit magasabb magzati pulzusszám miatt az orvos által megijesztve bármikor telefonálhattam, megnyugtattál.

Az utolsó órák felgyorsult eseményei miatt Abigél már hét perce világra jött, mikor beléptél az ajtónkon. Jó volt, hogy olyan hamar alkalmazkodtál a mi légkörünkhöz, nem hoztál türelmetlenséget, idegen energiákat, hangosságot, irányítani akarást magaddal. Tudom, ez az otthonszüléseknél általában így "szokás", de nekem a kórházi tapasztalatok után felüdülés volt. Csendes szakértelemmel asszisztáltál a lepényi szakhoz, tapintattal vizsgáltál, jóval később Abigélt is a lehető legkevesebb abajgatással mérted le.

Fontos szerepet kapott az első órák hangulatában dúlám, Zsuzsa és a Te női energiáid. Amíg lezuhanyoztam, és Abigél édesapja mellkasán pihent, Ti gyorsan rendet raktatok, frissen ágyazott "gyemekágy" várt. Őrizted kislányom álmát, míg mi elfogyasztottuk a kései ebédet. Türelmesen velünk töltötted az egész délutánt. Hiába harmadik gyermek, a két kórházi szülés miatt szükségem volt a megerősítésedre, hogy bízhatok a babámban, képes vagyok ellátni egy párórás újszülöttet "szaksegítség" nélkül is.

Az önállóan szülés kicsit a saját határaim átlépését is jelentette. Ennek feldolgozásában is segítettél."

Köszönöm!

Borka

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Drága Bea!

Szülésélményem melyet veled élhettem meg életem egyik legszebb, legfantasztikusabb, legeksztatikusabb élmenye volt amely mély sebeket gyógyított be,előző kórházi traumatikus szülésem után.
 
Minden úgy,akkor,oly módon történt itthoni vajúdásomat és kisfiam megérkezéset illetően, ahogy a legteljesebb együttműködés és háborítatlanság megkövetelte. Én és születendő gyermekem álltunk végig a középpontban, mi voltunk az irányítók és  maximalisan minden a mi biztonságunkat ,kényelmünket ,szentségünket szolgálta. Soha nem lehetek eléggé hálás mindazért az összhangért,harmóniáért és szaktudásért amit körénk varázsoltál. Gyermekem halk félhomályban,gyengédségben a neki kijáró kellő tiszteletben láthatta meg a napvilágot segítséged àltal...én pedig egy olyan mély belső változáson mentem keresztül, amely hozzásegített nőiségem, anyaságom folyamatos kinyílàsához, kivirágzásához.
 
Köszönöm!!!
H.Kati

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy teljesen normál lefolyású első szülésem volt. Ezt most már nagyon könnyedén írom le. Akkor persze egy kismama aki várja, hogy megszülessen első gyermeke, nem így érez. 

Fel voltam készülve mentálisan és fizikálisan egyaránt. Igyekeztem a lehető legtöbb tudásra szert tenni, hogy ne érjen váratlanul semmilyen történés. 
 
Az idő és a türelem amire nem lehet előre készülni. 19 óra kimondva is hosszú idő, átélve a vajúdás folyamatát pedig érthetetlenül hosszúnak éreztem. De minden csendes volt körülöttem, nem volt mit tenni, türelmesen végigélni a csodát. Mérhetetlen nyugalom áradt belőled. Másfél év távlatából már csak az arcodra emlékszem, amin csak a nyugalmat és a magabiztosságot láttam. Még akkor is ha nem túl biztató dolgok történtek. 
Annyit kell csak elmondanom minden leendő szülőtársamnak, hogy beszéljenek, kérdezzenek, kérjenek! Nem győzöd elégszer hangsúlyozni, hogy bármit szeretnénk, adjunk neki hangot. Minden éppen pont időben fog történni!
 
Kicsit már kezdtem volna kétségbe esni, mikor utánam jöttél, kettesben maradtunk és el mertem mondani mitől félek és mit szeretnék. Ami azt gondolom csak nekem volt ilyen nagy dilemma, neked teljesen természetesen hangzott. Pontosan tudtad melyik pillanatban mire volt szükségem. Tökéletes szüléssegítésben volt részem. Csak hálával, jó érzéssel és szeretettel gondolok Rád és a szülésemre. 
Boldog vagyok és büszke, hogy Veled oszthattam meg drága kisfiam gyönyörű születését!
 

Ölellek, W.Kati


Csongor

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

" Az első találkozás óta éreztem, hogy ha egyszer otthon fogok szülni azt szeretném, ha Te jelen lennél.  Nagyon nagy bizalom és csupa jó érzés fogott el veled kapcsolatban. A várandósság alatt állandó kapcsolatban voltunk, elmondhatom, hogy érzelmileg végig kísérted a folyamataimat. A tanfolyamot elvégeztük és amikor csak szükségét éreztem hívhattalak, beszélgettünk. Sok sok bátorítást, megerősítést kaptam, mindig épp jókor és épp elegendőt. A szülés beindulását követően nagyon vártam, hogy ide érj és jelenléted erőt adott. Nagy biztonságban éreztem magam és mérhetetlenül megbíztam benned. A kisbabám megérkezését követően ahogy hátrapillantottam az első kép mely mélyen bevésődött az, ahogy Te a kezedben tartod az újszülöttem és oly kedvesen köszöntöd ezen a világon ahogy kevesen tudják."
 
Földi Anikó